1819. december 7.- én született görgői és toporczi Görgey Kornél, Lőcsén. Honvéd alezredes, a Magyar Királyi Honvédség altábornagya, a főrendiház örökös tagja, Görgei Artúr unokaöccse.
1836-ban lépett be a 9. (Miklós) huszárezredbe, mint hadapród. Az ezred a szabadságharc kezdetétől a magyar oldalon harcolt. Görgey Kornél a téli hadjárat kezdetén őrnagyként Görgei Artúr feldunai hadseregének egyik dandárparancsnoka volt. 1848. december 18-án ő vezette a magyar csapatokat a szabadságharc első nagyobb szabású lovassági összecsapásában.
A Mosonból Győr felé hátráló magyar hadsereget a Miklós és a 10. (Vilmos) huszárezred biztosította és Görgey Kornél Jellasics üldöző lovasságát négy század Vilmos-huszár élén egy lendületes lovasrohammal visszavetette.
A visszavonulás során a feldunai hadsereg utóvédeként elmulasztotta csapatai biztosítását és december 28-án a bábolnai ütközetben dandára súlyos veszteséget szenvedett az üldöző Ottinger Ferenc különítményétől. 1849 tavaszáig részt vett Görgei Artúr hadtestének összes ütközetében és több összecsapásban jelentős érdemeket szerzett.
1849 májusában alezredessé és a honvédelmi minisztérium pótlovászati osztályfőnökévé nevezték ki.
A világosi fegyverletételnél ott volt Görgei vezérkarában. Mivel a függetlenségi nyilatkozat után már a tényleges harcokban nem vett részt, elkerülte a halálos ítéletet és várfogságra ítélték.
1851-ben amnesztiával szabadult és a kiegyezésig toporci birtokán gazdálkodott. 1868-ban a szerveződő Magyar Királyi Honvédségbe alezredesként lépett be.
Megkapta a harmadosztályú Lipót-rendet és a másodosztályú Vaskorona-rendet. 1891-ben altábornagyként ment nyugdíjba, mint a szegedi katonai kerület parancsnoka. Ekkor lett a főrendiház örökös tagja. Budapesten hunyt el 1897. december 26.- án.
