Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából 2024. október 10-én az SZTE Móra Ferenc Szakkollégiumban a Szegedi Tudományegyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszék tanára, Pelyach István tartott előadást. Pelyach István az előadásában Görgei Artúr és Kossuth Lajos viszonyát mutatta be a szabadságharc alatt. Pelyach az alábbi két kérdéssel kezdte az előadását: Görgei áruló vagy áldozat? Kossuth „a magyarok Mózese” vagy felelőtlen izgató? A kérdés megválaszolásához először is ismertette Görgei és Kossuth életútját.
Görgei Artúr egy elszegényedett nemesi családban született Toporcon, 1818-ban. 1832 és 1836 között a tullni katonai utászakadémia hallgatója volt, ahol műszaki tudományokat tanult. Ezek után a magyar királyi nemesi testőrségben szolgált. 1842-ben főhadnagyi rendfokozatbana Nádor-huszárokhoz került, ám 1845-ben kilépett a hadseregből; állítólag azért, mert szembesült a rideg valósággal: a szakmai tudás és a tehetség helyett a pénz és az összeköttetések voltak a meghatórozóak a szakmai előrelépéshez. Ezután Görgei a prágai egyetemre ment tanulni, ahol vegyészetet hallgatott. 1848 tavaszán a pesti egyetemen akart állást szerezni, azonban a pesti forradalom kitörése közbeszólt. Miután felállították az első tíz honvéd zászlóaljat, a sajtóban arról bontakozott ki vita, hogy milyen ruhát viseljenek a katonák. Ennek apropóján Görgei írt egy jelentést, amiben kifejtette, hogy a katona egyenruhája legyen olcsó és praktikus. Ekkor figyeltek fel Görgeire a minisztériumban, akit lőszerbeszerzés végett Prágába majd Angliába küldtek. Hazatérése után szakvéleményt készített egy magyar gyutacs- és csappantyúgyár felállítására. Először a Győrben alakuló honvédekhez osztották be, majd a tiszáninneni önkéntesen mozgó nemzetőrség parancsnokaként Szolnokra került.
Kossuth Lajos szintén elszegényedett nemesi családban született Monokon, 1802-ben. Kossuth ügyvéd lett, majd Zemplén megyében kezdte építeni a politikai karrierjét. 1832-ben Pozsonyba ment mint főnemesek megbízottja, hogy tudósítson a diétáról. Ekkor szerkesztette a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat, ami azért volt jelentős, mivel ekkoriban nem az országgyűlés ülései nem voltak sajtónyilvánosak, ráadásul politikai cenzúra működött az országban. 1837-ben tovább folytatta tevékenységét, és Törvényhatósági Tudósítások néven a vármegyei közgyűlésekről is tudósított, de ezen tevékenysége miatt 1840-ig börtönbe került. 1841-ben megindította a Pesti Hírlapot, amelyben a reformok fontosságára hívta fel a figyelmet. Gazdasági vállalkozásokat is indított, de ezek inkább politikaiak színezetűek voltak, az egyik legismertebb ilyen kezdeményezése a Védegylet volt. Az 1847/48. évi országgyűlésen Pest vármegye követe volt, Kossuthnak ekkorra már valóságos kultusza alakult ki – hangsúlyozta Pelyach. Az V. Ferdinánd (1835–1848) által 1848. április 11-én szentesített törvények értelmében a megalakuló első felelős magyar minisztériumban pénzügyminiszter lett.
Pelyach István bevezetője után az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc legfontosabb katonai eseményeit ismertette. 1848 szeptemberében Josip Jelačić horvát bán támadást indított Magyarország ellen, viszont a magyar hadsereg szeptember 29-én győzelmet aratott Pákozdnál. Jelačić üzenni kívánt a segédcsapatainak, Rothnak és Philippovichnak, hogy Bécsbe megy. Azonban Görgei megakadályozza ezt a kapcsolatfelvételt, hiszen elfogta gróf Zichy Ödönt, akinél megtalálta Jelačić levelét és V. Ferdinánd proklamációját, hogy az ország hagyjon fel a forradalmi tevékenységgel. Zichyt rögtönítélő hadbíróság elé állították, majd szeptember 30-án Csepel-szigeten kivégezték. Ez az eset tette ismertté Görgei nevét.
Görgei és Kossuth is ott voltak a schwechati csatában, 1848. október 30-án, ahol a magyar sereg vereséget szenvedett, mivel a nagy része tapasztalatlan nemzetőrökből és népfelkelőkből állt, akik az ágyútűztől és a gyors visszavonulástól megijedtek, majd tömegesen megfutamodtak. Móga János lemondása után, 1848. november 1-jén Görgei lett a feldunai hadsereg fővezére.
Pelyach felhívta a figyelmet, hogy Görgei katonaként gondolkozott: szerinte a képzetlen néptömeget haza kellett küldeni, aki akar az álljon be katonának, mivel csak képzett hadsereggel lehet csatát vívni. Ezzel szemben Kossuth politikusi álláspontot képviselt a szakmai érvekkel szemben, s bízott a tömeg erejében. Kossuth az ország nyugati határán akart láncszerűen védelmet felállítani. Időközben Alfred zu Windisch-Grätz támadást indított a Duna mentén, így a magyar seregnek hátrálnia kellett. Először Győrig, majd Komáromig, végül Budáig vonultak vissza. Görgei folyamatosan szakmai érveket sorakoztatott fel amellett, hogy sem Győr, sem Komárom nem védhető megfelelően a császári csapatok ellen.
1848. december 31-én döntöttek Pest-Buda feladásáról is, mivel Perczel Mór serege vereséget szenvedett Mórnál. A magyar kormány ezután Debrecenbe költözött. 1849. január 2-án a haditanács elfogadta a Görgei által javasolt haditervet. A terv szerint Perczel hadserege a Tiszántúlt és Debrecent védi, míg Görgei, maga után vonva az ellenség fő erőit, a Felvidék felé veszi az irányt.
Ekkor a tisztek jelentős része lemondott, és elhagyta a sereget. Ennek hatására Görgei 1849. január 5-én, Vácott egy kiáltvány adott ki, amelyben kijelentette, hogy a feldunai hadsereg ragaszkodik az V. Ferdinánd által szentesített, 1848-as törvényekhez, és ellenzi ezek túllépését. (1848. december 2-án V. Ferdinándot lemondatta az udvari kamarilla, és Ferenc József lett az új uralkodó.) A kiáltvány célja az volt, hogy az ingadozó tiszteket visszaszerezze a honvédség számára, amit sikeresen el is ért. 1849. január közepén a debreceni országgyűlésen Kossuth Lajos szintén megfogalmazta azt, hogy Magyarország önvédelmi harcot folytat. 1849. március 30-án Kossuth (Vetter Antal betegsége idejére) ideiglenes fővezérré nevezte ki Görgeit.
Pelyach ezután a dicsőséges tavaszi (április 2.: Hatvan, április 4.: Tápióbicske, április 6.: Isaszeg) hadjárat kapcsán kifejtette azt, hogy ekkor nem volt súrlódás Görgei és Kossuth között, mivel személyesen tudtak egyeztetni, és átbeszélni a haditerveket. Április 7-én a gödöllői haditanács során Kossuth azt javasolta, hogy foglalják vissza Budát. A magyar főerők északra mentek és felszabadították Vácot, Nagysallót és Komáromot, április 10. és 26. között. Végül 1849. május 21-én Budát is felszabadította a magyar hadsereg. Lényeges esemény volt, hogy 1849. április 14-én Debrecenben kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.
1849 júniusában a császári csapatok ismét erőt gyűjtöttek a támadáshoz. Görgei azt javasolta, hogy Komáromnál védekezzenek, azonban a minisztertanács javaslatára ezt a tervet megváltoztatták, és a Szeged környéki összpontosítás tervét fogalmazták meg. Ekkor már tudvalevő volt, hogy a Habsburg-ház orosz katonai segítséget kért, I. Miklós orosz cár pedig már 1849 februárjában döntött a beavatkozásról.
Görgei még vívott egy győztes csatát 1849. július 2-án, majd ezután Arad felé vette az irányt, ahova augusztus 9–10-én érkezett meg. A remélt seregösszevonás elmaradt, mert Henryk Dembiński altábornagy végül Temesvár felé vezette a magyar déli hadsereget, ahol augusztus 9-én vereséget szenvedett. A temesvári vereség után, augusztus 10-én este Arad várában Kossuth személyes tanácskozást folytatott Görgeivel. Ekkor még várták a jelentést a temesvári csata kimeneteléről. Vereség esetére Görgei kijelentette a kormányzónak, hogy leteszi a fegyvert. Kossuth éjszaka megjegyzés nélkül továbbküldte Görgeinek a katasztrofális vereségről szóló hadijelentést. Ezután a kormány felhatalmazta Görgeit az orosz főhadsereggel való külön tárgyalásra. Görgei felszólítására 1849. augusztus 11-én a magyar kormány és Kossuth lemondott, s ráruházta a katonai és a polgári teljhatalmat. Végül augusztus 13-án Világos mellett tette le Görgei és a magyar hadsereg a fegyvert.
Augusztus 17-én Kossuth elhagyta az országot, és Havasalföldre ment. 1849. szeptember 12-én írta meg a vidini levelét, amiben árulónak titulálta Görgeit, amiért letette a fegyvert. Az árulás kérdése erősen élt a nép körében, valamint Bajza József és Vörösmarty Mihály is negatív képben tüntette fel a verseiben Görgeit (Honáruló, Haynau-dal, Átok). (Habár azt hozzá kell tenni, hogy Vörösmarty verse csak az 1890-es években jelent meg.) Még egy olasz karikatúra is megemlékezett 1851-ben Görgei árulásáról.
A Görgei nevével egybeforrt áruló-mítosz megnehezítette a korábbi vezérkori főnök magánéletét is. Habár 1867 után hazatérhetett Klagenfurtból, élete végéig viselnie kellett a vidini levél hatását, hiszen a társadalom gyakorlatilag kirekesztette magából. Ezt támasztja alá, hogy a kiegyezés utáni honvédszervezés kapcsán Deák Ferenc felvetette, legyen Görgeiből tanácsadó a kérdésben, a társadalmi ellenállás azonban elsöpörte javaslatát.
Pelyach az előadásában hangsúlyozta, hogy az utókor politikai vitája az árulás kérdése. Ezzel együtt párhuzamosan működött a Kossuth kultusz is. Ekkoriban élt még a szabadságharc újrakezdésének a reménye. Kossuth turini szállása zarándokhelyé vált. Sok város díszpolgárrá választja Kossuthot, egyes városok pedig országgyűlési követnek is megválasztják. Görgei 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után hazajött Klagenfurtból, de csak megvetést kap, elköpik és árulózzák. 1884-ben Klapka György és több száz honvédtiszt olyan memorandumot írt alá, amelyben nem tekintik Görgeit hazaárulónak.
Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula (Fáklyaláng) a műveiben már próbált egyensúlyt teremteni a Görgei kérdésben, és nem bélyegezték meg őt. Az 1930-as években Széchenyi István kultusza alakult ki, és háttérbe szorult Kossuth, majd csak 1948 után lett Kossuthnak ismét nagy kultusza. Az 1980-as évektől megváltozotta helyzet az új történetírói hullám révén. Kosáry Domokos, Katona Tamás próbálta a helyzetet árnyalni, és Görgei nevét tisztázni.
Pelyach István azzal zárta az előadását, hogy az utókor feladata, hogy Kossuth Lajos és Görgei Artúr között egyensúlyt teremtsen. Végig kell gondolni a mögöttes hátteret, nem érdemes ismételni a korábbi politikai állásfoglalásokat. Az előadás végén a közönség soraiból számos kérdést tettek fel az előadónak.
Deák Ádám
Forrás: Újkor.hu